A karcagi Szent Pál Marista Általános Iskola tanulói és pedagógusai szeretettel hívják és várják a kedves érdeklődőket a hagyományos farsangi felvonulásukra 2022. február 18. péntek 11:00-kor.
Útvonal: Kossuth Lajos utca - Szent István sgt. - Kossuth tér sétáló utca - Kálvin utca - Múzeum park (Víztorony előtt) - Kálvin utca - Horváth Ferenc utca - Táncsics krt. - Dózsa György út - Kossuth Lajos utca

A Múzeum parkban a kiszebáb elégetésével ijesztik el a telet. A Madarász Imre Egyesített Óvodai Intézmény Kuthen utcai óvodájának zenei és néptánc tehetségműhelyének tagjai télűző népszokásokat mutatnak be.

A földesi Karácsony Sándor Közösségi Ház ismét Online farsangi jelmezversenyt hirdet a földesi gyerekek számára.
Mi a teendő, hogy részt vehess a versenyben?
- öltözz be a kedvenc jelmezedbe
- kérd meg anyut vagy aput, hogy fényképezzen le
- küldjétek el a fotót a kskhfoldes2020@gmail.com e-mail címre (neved, életkorod, óvodai csoportod vagy iskolai osztályod megjelölésével) és máris versenyben vagy!
A zsűri az alábbi korosztályokban fog értékelni:
- 0-3 éves korig
- Óvodások
- Általános iskola alsó tagozat
- Általános iskola felső tagozat
Nevezni legkésőbb hamvazószerdáig (2022. március 2-ig) lehet!
Minden beérkezett képet feltöltünk a Karácsony Sándor Közösségi Ház facebook oldalára, ahol a legtöbb lájkot begyűjtő jelmez közönségdíjban részesül!
A közönségszavazatok leadására március 2 és 6 között lesz lehetőség!
A verseny helyezettjei díjazásban részesülnek!
Eredményhirdetés: 2022.március 7.
Öltsd magadra a jelmezed és jelentkezz!

A Vojtina Bábszínház falain belül és kívül farsangi mulatságok sora következik. 2022. február 14-én nyílik, és 27-én, vasárnap zárulnak a maszkos alakoskodásokkal, téltemető játékokkal, felvonulással és zörgő-börgő zajkeltőkkel, álesküvői viccelődésekkel, Cibere és Konc király küzdelmének szokásaival tarkított napok.

Invitáló!

A Vojtina Bábszínház falai között:
Játszószínház:
Február 14-től 18-ig „Illik a tánc a farsangnak, minden rongya fityeg annak” címmel alakoskodók viccelődéseivel a kamaraterembe várjuk a nevetni vágyókat. Egy csúfszájú, nagyhangú asszonyságnak elveszett a mindentudó kecskéje, a szomszédnak a táncos medvéjébe éppen most került valami kórság, és meg sem moccan, a cigányasszony jósolna ugyan tenyérből is, de nincs, aki bátran vállalná sorsának ismeretét. No, annyi minden furcsaság történik velünk e farsangi napokban, hogy legény legyen a talpán, aki azt kibírja!
Színházterem:
Február 23-tól 25-ig 10.00 és 14.00 órától MASKARÁDÉ veszi kezdetét a Vojtina falai között, ahol is a tanúja lehet a sokadalom Konc Király és Cibere Vajda viadalának, s a városhírű komédiások – az ORT-IKI, a Szeredás, a Kuckó Művésztanya, a Hajdú és a Forgórózsa Táncegyüttes táncosai és a Vojtina Társulat csepűrágói - csapnak olyan csinnadrattát, hogy a jelenlévőknek kétfelé áll majd a füle! A gólyalábas csepűrágók és a tavaszt váró aprónép elől a Tél fejvesztve menekül!
A 6 éven felülieknek kötelező az orrot és szájat eltakaró maszk használata, emellett a 18 éven felülieknek védettségi igazolványhoz kötött a részvétel.
A színháztermi és a játszószínházi előadásokra a jegyár: 1200 Ft/fő
Kedvezményes jegyár 3 vagy több fős családok, illetve 30 fő feletti csoportok részére: 1000 Ft/Fő.

Városi Maskarádé a Kossuth téren!
Február 25-én pénteken délután folytatjuk a mulatságok sorát a Kossuth téren a városi MASKARÁDÉN, ahol a Bíró zenekar és a Sugalló zenekar együttes muzsikája mellett táncszínház is lesz a Debreceni Népi Együttessel és a Sugalló zenekarral. Az éhséget is csillapíthatják az ide érkező a Mangalica Fesztivál kiváló szakácsainak étkei.
Február 26-án – szombaton - 16.30 órától, a Városházától induló télkergető népek a Kossuth téren tanúi lehetnek ama utolsó nagy viadalnak, melyet Konc Király és Cibere Vajda – a bőség és böjt urai – vívnak egymással és tűzre kerül Tél urasága is minden búval, bajjal, betegséggel együtt.

Fotó: Szilágyi Sándor

Dankó Imre (Budapest, 1922. január 22. - Debrecen, 2008. december 15.) etnográfus, történész, pedagógus, muzeológus, múzeumigazgató, címzetes egyetemi tanár, az MTA doktora. S nagybetűs EMBER!
Tanulmányait a budapesti Pázmány Péter- és a Debreceni Tudományegyetemen végezte. Angol-magyar tanári (1945) és bölcsészdoktori (1946) oklevelet szerzett. Gimnáziumi tanár volt Hajdúnánáson, Kecskeméten, Szentendrén. Iskolaigazgató Túrkevén. Pedagógusi munkája mellett, élénk szervezői és közéleti szerepet is betöltött.
Egyike volt a helytörténeti-honismereti mozgalom megindítójának.
Túrkevén került először komolyabb kapcsolatba a muzeológiával, itt hozta létre élete első múzeumi gyűjteményét. 1954-1957-ig a Sárospataki Rákóczi Vármúzeum igazgatója. Ezután rövid ideig a bajai múzeum munkatársa. 1958-1964-ig a gyulai Erkel Ferenc Múzeum igazgatója. 1964 és 1969 között a pécsi Janus Pannonius Múzeum és a Baranya megyei Múzeumok Igazgatósága vezetője.
Leghosszabb időt Debrecenben töltött. 1969 és 1982 között a Déri Múzeum és a Hajdú-Bihar megyei Múzeumi Szervezet igazgatója volt, s ezt a felelősségteljes munkát 1983. január 1-én történt nyugdíjba vonulásáig látta el.
Itt teljesedett ki munkássága. Debrecenbe kerülve a tőle megszokott lendületes szervezői, szerkesztői, kiadói munkája mellett igazgatása alatt látványosan bővült a múzeumi hálózat. Ekkor jött létre a korábban oly sok nekibuzdulással kudarcba fulladt Berettyóújfalui Bihari Múzeum 1974 októberében. Ugyancsak az ő aktív tevékenységének köszönhetően kapott működési engedélyt, s nyílt meg 1974. október 1-én a Balmazújvárosi Helytörténeti Múzeum. (ma Semsey Andor Múzeum). S ugyancsak az ő ügybuzgalmát dicséri Püspökladányban a Rettegi Istvánné tanárnő által létrehozott Iskolamúzeum alapjain kiteljesített Karacs Ferenc Múzeum létrejötte is 1978-ban. Dankó Imre stabilizálta a nagy múltú böszörményi Hajdúsági Múzeum, és az izmosodó hajdúszoboszlói Bocskai István Múzeum helyzetét is, de említhetnénk a Hortobágyi Pásztormúzeum új kiállítását is.
A Déri Múzeum központú megyei múzeumi hálózat bővítését szolgálták a múzeum szakembereinek közreműködésével megvalósult vidéki emlékházak is. Így 1972-ben megnyílt Balmazújvároson a "népben, nemzetben gondolkodó" népi író, Veres Péter emlékháza a "Gyepsoron". Ugyancsak ebben az évben került átadásra Földi János nyelvújító és természettudós emlékháza Hajdúhadházon. 1978-ban nyílt meg Hajdúböszörményben, Káplár Miklós festőművész egykori lakóházában, a Káplár Miklós Emlékház. 1980-ban létesült a Hortobágyi Galéria.
Dankó Imre megyei múzeumigazgatósága alatt, 1978-ban a Holló László Emlékházzal gyarapodott Debrecen, melyet a Kossuth-díjas festőművész Debrecennek adományozott anyagából, a művész egykori tócóskerti otthonában rendeztek be a Déri Múzeum munkatársai.
Új otthont kapott az irodalmi gyűjtemény: városunk egykori neves építészének, Borsos Józsefnek, a Vénkertben helyreállított hajdani villájában, amikor 1981. januárjában megnyílt a Debreceni Irodalmi Múzeum állandó kiállítása: "Debrecen és a magyar irodalom" címmel.
1982-ben a XX. századi magyar szobrászat egyik legnagyobb mesterének, a Debrecenben született, a városhoz, s annak múzeumához Pestre telepedését követően is hű, Medgyessy Ferencnek gazdag hagyatékából a Péterfia utcán, a felújított egykori Városgazda Házban önálló emlékmúzeum létesült.
Az ő érdeme volt a hazai és nemzetközi (bolgár) kapcsolatok fellendítése. Sokat tett Debrecen és Sumen testvérvárosi kapcsolatának létrehozásáért. Debrecent a magyarországi bulgarisztikai kutatás központjává tette.
Rendkívül nagyszabású kiadói tevékenység is fémjelzi Dankó Imre debreceni korszakát. A Múzeumbarátok Körének újraszervezésével egy időben, 1969-ben megindította annak Múzeumi Kurír című muzeológiai-közművelődési folyóiratát. Éves rendszerességgel kiadásra került a Déri Múzeum Évkönyve, s szerzőgárdául a vezetése alatt álló múzeumi szervezet munkatársain kívül további jeles kutatókat sikerült megnyernie. Az évkönyvek nemzetközi cserekiadványként is szolgálva a világ számos múzeumával biztosították ily módon a szakmai kapcsolatokat. A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei c. sorozat, mely 1963-tól jelenik meg, az ő munkássága segítségével közel 30 újabb kötettel gyarapodott. Országosan is jelentős múzeumi bibliográfiák születtek munkatársai révén ebben az időben.
Ma már megállapítható, hogy Dankó Imrének volt a legnagyobb része abban, hogy a Déri Múzeum Kelet-Magyarország tekintélyes tájkutató intézetévé fejlődött. Ez nagyon sokféle tevékenységet takar, melynek krónikáját lehetetlen lenne itt felsorolni.
Dankó Imre jó muzeológusként, a régi korok jeles műemlékei, eseményei és személyei iránt kellő érzékenységgel, fogékonysággal és elismeréssel adózva talán soha nem született annyi emléktábla a Déri Múzeum jóvoltából, mint az ő múzeumigazgatósága idején. Mindig megfelelő alázattal tudott súgni, tanácsot adni, sugallni, egy-egy település vezetőinek a közelgő jelesebb évfordulók kapcsán. Így kapott emléktáblát többek között, - hogy csak néhányat említsünk - Móricz Pál (1870-1936), a Hajdúság írója, szülővárosa (Hajdúnánás) ; Hajdúdorogon Mészáros Károly (1821-1890) a magyar-kárpátukrán kapcsolatok, a kárpátukránok történetének jeles kutatója. Ugyancsak Hajdúdorogon Görög Demeter (1760-1833) a város szülötte, a kiváló lapszerkesztő, irodalomszervező, kartográfus, szőlészeti szakember, a Magyar Tudományos Akadémia tagja; Nagykerekiben K. Nagy Sándor (1846-1923) jogász, aki számos könyvet és tanulmányt, helytörténeti és néprajzi munkát írt, köztük a bihari helytörténeti kutatások nélkülözhetetlen forrásmunkájának számító háromkötetes Bihar-ország című útleírását; Létavértesen (Nagyléta) Josif Vulcan (1840-1907) költő, író, a magyar-román együttélés és barátság, a kölcsönös egymásrautaltság hirdetője; De említhetjük a népes sorban Szép Ernő írót (1884-1953), a sárrétudvari Nagy Imre (1896-1942) költőt, Izsó Miklós (1831-1875) szobrászt és másokat.
Rendkívül széleskörű közművelődési programok, előadások, vándorkiállítások, honismereti találkozók, táborok, ankétok, múzeumi vetítések, előadóestek, múzeumi muzsika révén igyekezett a legszélesebb rétegeket is megnyerni a múzeumügy számára.
Debreceni időszakában sorra készültek el összefoglaló feldolgozásai a hajdúkról, a népi építészetről, fazekasságról, a vásárok- és a kereskedelem néprajzáról. Vizsgálta a változás-váltás folyamatát a népi kultúrában. Ismereteit a Debreceni Egyetem több tanszékén is továbbadta. Kutatási területe a Hajdúság, valamint a szomszédos bihari és békési vidékek néprajza volt. Történeti kutatásai a hajdúk mint sajátos történelmi-társadalmi csoport kialakulására és térbeli elhelyezkedésére irányultak. Közleményeinek száma meghaladja a kétezret. Több múzeumi kiadvány, évkönyv, helytörténeti-néprajzi tanulmánykötet szerkesztője volt. Cikkei jelentek meg hazai és külföldi szakfolyóiratokban és évkönyvekben. Sokak szerint ő volt a múzeumi szakma egyik utolsó polihisztora.
Dankó Imre törekvéseit szakmai és társadalmi kitüntetések egész sorával ismerték el debreceni évei alatt is. A teljesség igénye nélkül:Móra Ferenc Emlékérem (1976), Bessenyei Közművelődési Díj (1979), Honismereti Mozgalom Emlékérem (1980), 1300 éves Bulgária Emlékérem (1981), Dimitrov Emlékérem (1982), Munka Érdemrend Arany Fokozata (1982), Cirill és Metód Rend Első Osztálya (Arany Fokozat) (1985), Györffy István Emlékérem (1988), a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje (1992), Pro Urbe Érem Kunszentmártontól (1994), Pro Urbe Érem Püspökladánytól (1996), Debrecen Kultúrájáért Díj (1999), Pulszky Ferenc - díj (2006), Huszár Gál – díj (2007).
Oktató tevékenységének, tudományos munkásságának elismeréseként 1986-ban a KLTE-n címzetes egyetemi docenssé, 1992-ben a DE-n címzetes egyetemi tanárrá nevezték ki. 2000-ben pedig a Debrecen jelképének számító Nagytemplomban vehette át a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Díszdoktori Oklevelét, amelyet olyan elismert és tudós személyiségeknek adományoznak, akiknek jó ideje intenzív kapcsolata van a Kollégiummal, s akik a Kollégium szellemiségét képviselve, kiemelkedő munkásságot folytatnak.
Egy nagyon hiányzik Dr. Dankó Imre elismerései sorából: - a Debrecen Város Díszpolgára cím -, melyre méltán rászolgált!
S mindezek mellett mindmáig szeretettel emlegetett EMBER volt, múzeumi közösségek létrehozója, kollégáinak, tanítványainak, szakmai munkáját, kutatásait mindenkor atyai gondoskodással segítő, ösztönző kiváló szakmai vezető.
Emléke legyen áldott! 
(Dr. Vajda Mária PhD a Déri Múzeum ny. főmuzeológusa)

Tiszai Zsuzsa néptánc pedagógus, koreográfus
Debrecen

Tiszai Zsuzsa a Debreceni Hajdú Táncegyüttesben nőtt fel, és itt kezdte néptánc-oktatói munkáját. 1994-től a közel 400 főt számláló Hajdú Táncegyüttes, illetve az utánpótlást magába foglaló „Hajdútánc” Alapfokú Művészetoktatási Intézmény vezetője és szaktanára.

 „Az 1990-es évek elején már a felnőtt együttes asszisztense voltam és gyermekcsoportot is vezettem. Olyan mértékben megbabonázott a néptánc, hogy egyértelművé vált számomra: tanulmányaimat a Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem-néprajz szakán folytatom. Ez az ismeret a mai napig segíti munkámat. A sors kegye, hogy a mai napig itt vagyok és ez lett a főállásom.”

Gyermekei is táncolnak. Lányaival, a Hajdús táncosokkal és Tiszai Zsuzsával G. Nagy Ilián Csaba királyfi székely nemzeti operájának csíksomlyói bemutatóján ismerkedtem meg 2015-ben. Azóta Debrecenben, Pécsen, Nagyváradon és legutóbb Szerbiában, Temerinben találkoztam velük. A próbák alatt, az esti együttléteken megfigyelhettem, hogy Zsuzsa milyen összeszedett és fegyelmezett ember. Kemény nő. De az előadás végén, a tapsrendnél már elengedi magát, folynak a könnyei, örömmel öleli át a virágcsokrot adó gyermeket, és boldog. Egyre több munkája van, de bírja. Erős asszony. A Debreceni Értéknap ötletgazdája. Élete a tánc.

 Több kitüntetése is van, de én úgy gondoltam, hogy 2022-ben az általam alapított és készített

Fuszekli-díjra nagyon is érdemes.

Nagy-Sárrét:
Dr. Szabó Irma közművelődési szakember
Földes

Dr. Szabó Irma közművelődési szakember dolgozott népművelő, tanár és igazgatóhelyettes pozíciókban a földesi Általános Művelődési Központban. Országos közművelődési vezető szakfelügyelő/ Közigazgatási főtanácsadó; közművelődés-fejlesztési szakmai referens a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában. Szakmai referens, vezető- főtanácsos az Emberi Erőforrások Minisztériumában.
Jelenleg a Debreceni Egyetem Művelődéstudományi és Humán Tanulmányok Tanszék óraadó tanára,
a KultúrÁsz Közhasznú Egyesület kulturális főtanácsadója, valamint a földesi Önkormányzat képviselője, a Földesi Nagyközségi Népfőiskolai Egyesület és a Földesi Értéktár Bizottság elnöke.
Számos szakmai civil szervezet és több alapítvány kuratóriumának tagja. Könyvek, kiadványok szerzője, szerkesztője.

Mikor Földesen dolgoztam népművelőként a főnököm volt. Voltak összetűzéseink, de tőle tanultam meg hogyan kell szeretni a szülőföldemet. Úttörő volt sok mindenben a közművelődés terén, hiszen az országban elsők között jött létre az úgynevezett Általános Művelődési Központ, mint intézmény és Irma a gyakorlatban és az elméletben is profiként működött ott. Még most is aktívan tanít az egyetemen, otthon pedig testvérével - aki hivatásos idegenvezetőként bejárta a világot - , olyan szellemi, kulturális, kulináris élményt nyújt, hogy minden esemény végén katartikus élménnyel tér haza az érdeklődő. A földesi értéktár feldolgozója, gondozója.

Több kitüntetése is van, de én úgy gondoltam, hogy 2022-ben az általam alapított és készített
Fuszekli-díjra nagyon is érdemes.

Dr. Bartha Júlia orientalista, etnográfus
Karcag

„A Nagykunság szívében, Karcagon születtem, itt nevelkedtem. Ez a város a hazai keletkutatás bölcsőjének számít, hiszen több kutatót adott a hazai tudománytörténetnek. Itt született Németh Gyula turkológus, Gaál László iranista, Mándoky Kongur István turkológus és én is, ha szabad szerénytelenül magam a nagy elődök mellé sorolni. Mondhatni arculatot ad Karcagnak a keletkutatás. Adja magát a lehetőség, hogy az ember elinduljon, vagy legalább kelet felé tekintsen. …

Én beleszülettem ebbe az örökségbe, úgy nőttem fel, hogy kunok vagyunk, igaz, gyerekként nem tudtam, hogy ez egy kipcsak-török népcsoport… Mivel fiatalon a Györffy Istvánról elnevezett Nagykun Múzeum néprajzosa lettem, adódott a lehetőség, hogy a Kunság népi kultúráját kutatva Györffy István vonalán induljak el, az irány a török népi kultúra színes világa volt. Elkápráztatott engem, igazán mondom, a munkának minden percét élvezem. Konfuciusz mondta: „Válassz olyan hivatást, amit szeretsz, és soha többé nem kell dolgoznod!” Nekem ez sikerült. De komolyan!” (forrás: turkinfo.hu/aktualis/portrek/)

Jutkával - ahogyan a Nagykunság fővárosában mindenki szólítja -, még Körmendi Lajos ismertetett össze engem. A Barbaricum Könyvműhelyt alapították meg épp Karcagon. Aztán Körmendi halála után ő vitte tovább ezt a munkát is. Közben elkerült Szolnokra a Damjanich múzeumba, Kisújszállásra, de mindig tudtam róla, mert olyan érdekes dolgokat művelt. A kutatás és könyv írás mellett például elkísért és végig fényképezte, dokumentálta a Radnai hágótól Karcagig egy lovas csapat útját, vállalva a sokszor áldatlan körülményeket is. Török útjairól színes és élvezetes beszámolókat ír. Könyvei olvasmányosak nem csak a szakma, de a laikusok számára is. Szakmai életútját itt találják: unideb.academia.edu/JuliaDrBartha

Több kitüntetése is van, de én úgy gondoltam, hogy 2022-ben az általam alapított és készített

Fuszekli-díjra nagyon is érdemes.

Fotó: Zagyva Ági

A Magyar Kultúra Napja alkalmából a Sárréti Pajtások Társulat adja elő 2022. január 22-én, szombaton 16:00-tól A VÉN MÁRKUS c. előadást a biharnagybajomi Szűcs Sándor Művelődési Házban.  Mentor: Mercs János színmvész